Párás hajnalra ébredünk. Indulás után nem sok szó esik, némán gyalogolunk a gerincen, a hatalmasra nőtt fenyők között. Időnként kisebb réteket, ligeteket keresztezünk, ahol eleinte sejtelmes köd gomolyog. Jön egy erősebb emelkedő a Konec Gorgan keskeny gerincéig. Az első szakaszon még széles, fenyők szegélyezte nyiladékban, majd kőfolyásos törpefenyvesben.
 |
| Párás hajnali rét (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Harmatos rét (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Élet és halál együttesen van jelen (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kőfolyás és törpefenyő a Konyec Gorgánon (Fotó: Pap Gábor) |
Fölfelé szép tiszta az ösvény. Lefelé már nem ennyire kellemes, de ez csak tízórai után derül ki. Igazából nem olyan nehéz ez sem, csak eljátszadozom a fényképezőgéppel. Jó kilátás lenne a Szibulja tömbjére, csak a gyorsan mozgó felszakadó pára gyakran kitakarja a látványt. Egyszerre kell lenni türelmesnek és gyorsnak. Mikor megmutatja magát a hegy, megállapítjuk, hogy már-már giccses szépségű kép tárul elénk, sziklás csúcsokkal, erdős hegyoldalakkal, üde rétekkel. Továbbá azt is megállapíthatjuk, hogy mielőtt megkezdenénk a mászást a csúcsra, még jócskán le kell menni a völgybe.
Az egykori határsáv nem érintené túránk legmagasabb pontját, de a képek alapján mindenképp érdemesnek tartottuk erre a pár órás kitérőre.
 |
| Kilátás a Szibulja felé (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Szusszanás a réten (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Festői táj (Fotó: Pap Gábor) |
A határsáv törésénél alaposan elrejtjük a csomagokat, hogy se kirándulók, se a közeli lovak de dézsmálhassák meg. Bizony, kirándulók! Mert itt még jelzések is vannak, sőt egykor turistaház is állt a hegy alatti réten a két világháború között. Ma már csak romok vannak, meg sátrazók, illetve kiterjedt konzervdoboz halmok. Sajnos a szemét kérdés továbbra sem megoldott errefelé. Mi is csak cipeljük magunkkal hazáig.
Táskák nélkül szinte repülünk a csúcsig. Fent a lapos tetőn megpihenünk a csúcskő árnyékában és élvezzük a kilátást. Térkép alapján azonosítjuk a további útvonalat, megállapítjuk, hogy a távolban már látszik a Barátka tömbje. Egy hét után látunk újra települést, valahol messze lent a völgyben északkelet felé. Az alacsonyan lévő felhőzet gyorsan mozog, hol kisüt a nap, hol beborul. Rutinosan előjegyeztük a vihart háromra.
 |
| Kilátás a Szibuljáról (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Pihenő a csúcskő árnyékában (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Konzervhalom (Fotó: Pap Gábor) |
Lekocogunk a hegyről, feltöltjük a vízkészleteket és továbbállunk. Van még bő két óránk kettőig, tehát az ebédig. Újra jelzésen haladunk, a zöld sáv szegődik mellénk. Továbbra is viszonylag keskeny gerincen haladunk (kb. 10-15 méter széles). Errefelé több a rét, így a kilátás is.
Kettőkor az egyik szimpatikus nyeregben leülünk a fűbe enni, ám épp csak nekikezdenénk, mikor elered a jégeső és a közelben bevág a villám éles reccsenés kíséretében. Evés ugrott, megyünk tovább éhesen. Elhagyjuk a legelésző lovakat a meredek hegyoldalban, és mire felérünk a tetőre az eső eláll. Kaptunk egy ebédszüntenyi haladékot, amit egy kidőlt fán ülve ki is használunk. Háromkor menetrendszerűen elered. Nem kicsit, nagyon. Jobb híján egy nyeregben álldogálunk a fák alatt, mivel kitett szakasz jönne. Kabátom hamar átázik, fél óra múlva már csurom víz vagyok belül is és vacogok. Ázott kutyaszagú a gúnya. Ferinek sem jobb a pólóval a fején. Néhány villám 1km-en belül vág be, de az erdőben biztonságban érezzük magunkat.
Mikor kicsit csillapodik, nekivágunk. Itt mégsem maradhatunk, akkor már nem csak az extra program ugrana, de bajba kerülnénk a rendessel is. Kikapaszkodva a rét szélére látszik, hogy a vihar még nem vonult el. Sötét felhő üli meg az eget, alatta fehér pára pamacsokat pipál az erdő. Dörög és villámlik. Eljött az időm vihart fényképezni. A réten szétnézünk hol lehetne sátrat verni. A kitett gerincre most nem tanácsos fölkapaszkodni. Nincs igazán alkalmas hely, de aztán egy csapásra megoldódik a helyzet. Nyugat felől kisüt a nap alulról világítva meg a viharfelhőt, ami így még haragosabbnak tűnik. Az itt legelésző gulyáról is készítettem volna képeket ebben a szép súroló fényben, de a bocik nagyon elhanyagoltak voltak, maradtam a tájnál.
 |
| Mozgalmas felhőzet a nyeregben (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Vihar a Gorgánokban (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kilátás a Szibuljáról (Fotó: Pap Gábor) |
A következő emelkedő gondoskodik arról, hogy ne fázzunk, a lanyha szélben pedig kissé száradnak a kabátok is. Széles ösvényű törpefenyvesben élvezzük egymás szagát. Jó lesz este mosakodni, bármilyen hideg is lesz a víz. Elérjük a határsáv törését és meredek kőfolyáson ereszkedünk alá. Már erősen lefelé hajlik a nap, a következő nyeregben egy alkalmas helyen tábort verünk a fák alatt. Hűvös az idő, úgy 12 fok lehet. A párás erdőben fény-nyalábok szüremlenek be.
 |
| Fénypászmák a táborhelyen (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Tábor a Légió-hágó közelében. A környék teli volt lövészárokkal (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Sátor fényárban (Fotó: Pap Gábor) |
A gerinc keleti szélén lövészárok húzódik. Ezt mi most rendeltetés szerűen fogjuk használni... ...szintén lövészároknak. A nyugati oldalon kissé lejjebb forrásra lelünk félbevágott fahasábból vájt vízköpővel. A víz hideg, de elég bőven folyik ahhoz, hogy fürödjünk és mossunk. Lélekben felkészülünk, hogy ez lehet az eddigi leghidegebb esténk.
Linkek:
További képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése