2013. május 3., péntek

Nem egészen vízválasztó 2013.03.16 Harmadik nap

Nem egészen vízválasztó első-második nap


Nem egészen vízválasztó 2013.03.16 harmadik nap. nagyobb térképen való megjelenítése


Hajnalhasadatkor hűvös, de tiszta időre ébredünk. A szél alig lengedezik. Reggeli közben többször is lefényképezzük a várost. Egyenlőre talpak nélkül indulunk, még nincs rájuk szükség. A Kojsói-tetőt vesszük célba. Csendes erdei ösvényeken úgy egy óra múlva egy erdészházhoz érünk. Kellemes védett előtere van, a falon pedig egy házilagos hótalp. Hamarosan felvesszük a mieinket. Viselésük nem igényel különösebb megszokást. Kicsit olyan mintha lebegnénk a havon. Főleg a tavalyi kínlódás után kontrasztos a kép. Olyan helyeken, ahol tavaly szinte kilátástalanul küzdöttünk, most csak átsuhanunk. Még a porhóban is jobb, mert lépéskor nem öleli körül a bakancsot a hó és nem áztatja. Egyedül a nagyon meredek emelkedőkön, vagy oldalazáskor érdemes levenni. Nem tudom hányszor dicsértük őket a túrán és bosszankodtunk, hogy korábban nem próbáltunk meg kölcsönözni.

Kilátó a sziklaszirten (fotó: Őrsi Bálint)

Menedék a tisztás szélén (fotó: Őrsi Bálint)

Bálint hótalpazik (fotó: Őrsi Bálint)

Hótalp nyomok (fotó: Őrsi Bálint)

Hótalp nyomok (fotó: Őrsi Bálint)

A siker maximumra emeli mindkettőnk hangulatát. Felhőmentes napos idő, kevés szél, szűzhó és haladás. Péntek után mintha csak álmodnánk. A sárga sávra térve egyre feljebb kapaszkodunk a gerincen, megjelennek az első tisztások. A szél fantasztikus alakzatokat mart a hóba és jókora halmokat épített. Ha nem érünk haza időben akkor is megérte!
Egy alkalmas réten leülünk tízóraizni. A napsütés ellenére hűvös van, bár nem tudjuk mennyire. Hátunk mögött a láthatárt a Magas-Tátra hófödte csúcsai uralják, előttünk pedig a Kojsói-tető a meteorológiai állomással. 
Nem telik bele egy óra és látványos hódűnéken átvágva megérkezünk az Erika síparkba. Épp takarítják az utat, talpak nélkül sétálunk a csúcsra. Meglehetősen hűvös az idő odafönn. Elég nagy a forgalom, úgy látszik az itteniek nem tudják, hogy ítéletidő van. Bálint egy túrasíző párt kérdez meg a Turniska sziklára vezető útról. A szomszéd völgyet ajánlják, mondván rosszak a jelzések.

Kilátás a tisztásról (fotó: Őrsi Bálint)

Hóturzás (fotó: Őrsi Bálint)

Kilátás a Kojsói-tetőről Kassa irányába, háttérben a Zemplémi-hegységgel (fotó: Őrsi Bálint)

Magas-Tátra (fotó: Őrsi Bálint)
Mielőtt nekivágnánk felkeressük a sípálya melegedőjét. Jó árban van leves, úgyhogy rendelünk egy lencsét és egy káposztát. Bálint térkép után kérdezősködik, végül valaki a kezébe nyomja a falon lévőt, hogy vigye gyorsan. Innen kezdve már tájékozódni is tudunk.
Elindulunk, és hamarosan magunk mögött hagyjuk a sípályákat. Úgy döntünk, hogy maradunk a gerincen, de nem megyünk el a piros-sárga sáv elágazásáig, hanem levágunk egy kunkort. Sietni kell, hogy még világosban a sziklához érjünk. A tarvágáson áthaladva a szél teljesen lefújta a régi havat, csak a barázdált keményre fagyott régi maradt. Egy erősebb lejtő után elérjük a jelzést, majd a zöld és sárga elágazást. Mehetünk a völgybe a végére hagyva a szintet, vagy a gerincen hullámozva, végén ereszkedve. 
A völgyet választjuk. Kellemesen süt a nap, csak néhány bedőlt fa akadályoz a haladásban. A nap már erősen lefelé bukik, mikor elérjük a Turniská felé tartó utat.

Szélnyomok a hóban (fotó: Őrsi Bálint)

Búcsú a Kojsói-tetőtől (fotó: Őrsi Bálint)

Útakadály (fotó: Őrsi Bálint)
Elindulunk, de hamarosan le kell venni a talpakat. A köves patakmederben nem akarjuk tönkretenni őket. Sziklatornyok magasodnak fölénk, a hanyatló nap utolsó sugarai megvilágítják tetejüket. Az erős emelkedő végén elérjük a sziklakaput, mai szálláshelyünket. A tűzrakó hely mellett akad némi sík terület, alvásra alkalmas. bebugyoláljuk magunkat és nekilátunk főzni. Fel kell készülni, hideg lesz az éjjel

Kilátás a sziklahíd alól. Ma ez lesz a szállásunk (fotó: Őrsi Bálint)

Turniska (fotó: Őrsi Bálint)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése