Korábban:
Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra hatodik nap
Fogaras-Tulisa-Retyezát-Godján 2013.07.18. hetedik nap nagyobb térképen való megjelenítése
Eddigiekkel ellentétben ködös reggelre ébredünk. Alacsony felhők takarják el a Csorteákat, de mire indulunk kezd fölszakadozni. A Feleki-nyeregbe fölkapaszkodva élesen változik a kép. Mintha egy fennsíkra értünk volna. A gerinc szélessé és lapossá válik, lágy ívek veszik át a főszerepet a csipkézet vad gerincektől.
|
Felhős reggel a tóparton (fotó: Pap Gábor) |
|
Feleki-tó (fotó: Pap Gábor) |
|
Feleki-nyereg (fotó: Pap Gábor) |
Elmellőzünk néhány birkanyájat. Szerencsére a pásztorok látnak minket és kordában tartják kutyáikat. Egy kanyar után feltűnik a Szuru-fő. Az ösvény ugyan megoldalazza, de mi azért megmásszuk. Van rajta egy monarchiás fő határjel, meg különben sem lesz sok szint ma. Még mindig megvan a jel, szokásos módon ki van ütve belőle a számot és az országot jelölő elem, egyébként ép. A szemközti Sáskán is felfedezünk egyet, hárman meg is látogatjuk. Feri és Tinca maradnak a nyeregben.
|
Sáska és Miklós-csúcsok (fotó: Pap Gábor) |
|
Feri ereszkedik a Budiszláv oldalában (fotó: Pap Gábor) |
|
Felhőtenger (fotó: Pap Gábor) |
|
Határjel felhőkkel ( fotó: Őrsi Bálint) |
Egy nagyobb turista csoport jön szembe. Mégsem olyan elhagyatott ez a rész, igaz még hátravan a Szuru menedékház, meg a vöröstoronyi-szoros felé tartó jelzés kiágazása. Ez a két népszerű megközelítési és elhagyási iránya a gerincnek. Mi persze egy harmadik utat választunk, de nem a főgerincet, mert a Kárpát Egyesület tagjainak beszámolója szerint tragikus körülmények között lehet lejutni az Olthoz. Hogy a mi elvi piros kereszt jelzésünk jobb, vagy rosszabb lesz-e lesz, azt senki nem tudja.
Lejjebb megállunk a Dárdányos-nyergi vízválasztó forrásnál. Érdekes, hogy a gerincen ilyen közel fakad egymáshoz két forrás. Egyik északnak, másik délnek indul. Táplálójuk egyazon víztartó réteg lehet.
Megjelennek a töpefenyők, hamarosan erdőbe érünk, de előbb még a Fedeles-tető oldalában pecsételünk, és elhagyjuk a főgerincet. Piros keresztnek nyoma sincs, megyünk a térkép alapján. Egy napos-szélcsendes mezőn telepszünk le ebédelni. Hideg napok után jól esik a napsütés, csak a birkaka szag és szemtelen legyek árnyalják kissé a képet.
|
Felhők lepik el a Galbenát ( fotó: Őrsi Bálint) |
|
Dárdányos-nyereg (fotó: Pap Gábor) |
|
Búcsú a piros sávtól (fotó: Pap Gábor) |
Elveszett úton ereszkedünk a Tisztás-nyeregbe. Az elmosódott, bevágáson látszik a tudatos tervezés nyoma, nem csak úgy toronyiránt megy, mint a traktor csapások. Leírások szerint elképzelhető, hogy a K.U.K. építette még az I. Világháború idején. Az ilyen elhagyott, az enyészetnek odadobott utaknál, vasutaknál, vagy épületeknél mindig elkalandoznak a gondolataim. Milyen lehetett, mikor építették, mikor használták?
A hegyoldalban haladva betérünk az erdőbe, melyet néhol irtás szakít meg. Bővízű, hideg források erednek a kristályos palarétekek találkozásnál. Az egyiknél mellett megállva elmosódott piros kereszt jelzést fedezünk fel a közeli fenyőn. Úgy 3-4-el találkozunk még.
Fehér-kő oldalában egy nagyobb legelő szélén az utolsó forrásokban megtöltjük palackjainkat és fölkaptatunk a csúcsra. Érdekes ez a vakítóan fehér mészkő tömb a kristályos kőzetbe ékelődve.
|
Lágyan ereszkedő gerincek az Olt felé ( fotó: Őrsi Bálint) |
|
Elhagyatott úton ( fotó: Őrsi Bálint) |
|
Fehér-kő (fotó: Pap Gábor) |
Erősen tűz a nap, jó lesz újra betérni az erdőbe. Hosszú meredek lejtő kezdődik. Nem tudom milyen gép járja, de taposhatják a belét rendesen. Jó órán át csak ereszkedünk, mire meglátjuk a nyerget. Épp itt volt az ideje. Egy szekér árválkodik lent, ki tudja mire várva.
Gyors emelkedőt követően mindenfelé virággal pompázó kaszálórétre érünk. Kellemesek a fények. A következő kiemelkedés után már látszik az Olt-völgy és a környező hegyek. Egy alkalmasnak tűnő helyen lesátrazunk tengernyi szöcske közé. Hátunk mögött a Fogaras viharfelhővel a fején búcsúzik. Itt szinte piknikezünk.
|
Búcsú a Fogarastól (fotó: Pap Gábor) |
|
Üde rétek között (fotó: Pap Gábor) |
|
Piknik a réten (fotó: Pap Gábor) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése