Kiss Péter Emléktúra a Mátrában 57 2014. nagyobb térképen való megjelenítése
Tévedésből egy Hort-Csányi vasúti megálló látogatással színesítem az odautat. Végül is szerencsés voltam, csak 3 kilit kellett kocogni nagyzsákkal a faluig, hogy onnan elbuszozzak Gyöngyösre.
A szállás zsúfolt, zuhanyozni már nem lehet, a szomszédban meg buli van. Ennek ellenére jól alszom.
Sástó mindössze negyed óra busszal. Feri pontban hétkor nekivág, én csak 8 előtt 5 perccel követem, hogy ne legyen gond a pontnyitásokkal. A parkot nem a lépcsőkön, hanem a buszmegálló felé hagyom el, hozzátoldva egy keveset a túrához. Könnyen galoppozok lefelé a napsütésben, várva a bemelegedésre. Ellenőrzésként ránézek az órára, ami 210-es pulzust mutat. Hátezmeghülye. Nekem, akinek 140 körül van az aerob határa. Megigazítanám az övet, ekkor jövök rá, hogy az köldök tájékán lötyög. Vesemelegítő le, póló kitűr, szíj meghúz, visszaöltöz. Mindezt futást közben. Persze nem lett tökéletes, Füred határában külső segítséggel újra megpróbálom. Innentől hitelesek az adatok.
Indulhatunk a Kékesre. Első átkelésnél mindjárt megmártom a cipőket. Nem volt fájdalmas így a továbbiakban, ha nem túl mély egy patak és nincsenek kiálló kövek simán átgázolok. Elfogadható meredekségű a kék háromszög emelkedője, ritkán kell csak belegyalogolni. 65 perc a csúcs. Sokan vagyunk, várni kell a pecsétre. Egy tea, egy sercli, mehetünk. Lepelszerű hó borítja a talajt. Romos állapotú cipőm nem bírja a fagyott részeket, csúszkál, óvatoskodom az egynyomos ösvényen. Ahogy ereszkedünk lefelé úgy váltja a fagyott talajt a sár. Markazi kapunál már csak utóbbiból van.
Ilona-völgyi vízesésnél először járok. Eddigi Mátrai túráim valahogy mindig elkerülték. A nap kissé bágyadtan süt, alig kapaszkodott még a gerinc fölé, de a látvány így is emlékezetes.
Szent-István csevicénél muszáj kicsit hosszabban időznöm, ennyi finom keksz mellett nem lehet csak úgy elmenni. Annáékkal váltunk pár mondatot, aztán az aszfaltról letérve újra kocogásra váltok. Az északi oldal hűvösét kitartó emelkedő ellensúlyozza. Néhol az út súlyosan megsérült az erdészeti technológián, de ennél nagyobb ganéra számítottam. Megfogyatkoznak az emberek, egyre hosszabb szakaszokra maradok egyesül. Gabi-halálától nagyjából szintbe halad az út. Sombokornál Medvegyuék őrködnek. Még egy vízmelegítőt is kihoztak kondérral (no meg vízzel), hogy meleg teával lássanak vendégül minket. Megjegyzem az összes pontról elmondható, hogy csupa lelkes és készséges ember látta el a szolgálatot.
A sárga négyzet lejtője a M115-öt idézi, bár kicsit fájdalmas pillanatát. Meg sem próbálok gyors lenni, megelégszem a biztos leérkezéssel. Lajosházáig lejt az út, lehet javítani az átlagon. Feri egész jól halad, azt hittem idáig beérem, de még sehol semmi. Leereszkedve a völgybe rákanyarodunk az egykori kisvasút nyomvonalára. Helyenként a földbe dermedt talpfákon vezet utunk. Az egyik patakátkelésnél a hídfők között csak egy rönk van keresztbe vetve. Viszonylag magasan van a patak felett, és nem látszik, hogy csúszik-e. Nem kockáztatok, átgázolok a patakon. Lajosháza épp féltáv, minden tekintetben. Frissítek beszélgetek, aztán jöhet a jól ismert sárga négyzet Mátraházáig. Valahol a Bükkfa-forrás után tűnik fel Feri és Papp Bálint a láthatáron. Simán benézzük a Sárga háromszöget, a négyzeten megyünk végig. Veronika-rét teljesen kopár, hónak nyoma sincs. Kellemes szintúton térek vissza Sombokorhoz, elmellőzve a düledező síugró sáncot.
Folyamatos a forgalom, megérkeztek a középtávosok. Tóth Janival indulok a Kékesnek. Egy görcsölgető gyalogost kisegítek némi sóval, meg ásványianyag tablettával. Volt bőven, az utóbbi két hónapban csak viszem magammal, de nem használom. Nem érzem szükségét. A meleg beköszöntével biztos változik majd a helyzet, vissza kell állni a jól bevált módszerre.
Könnyű terep következik. Az útvonal bár ismeretlen, de folyamatosan vannak előttem, vezetik a szemem. Bálint és Ádám egy napfényes tisztáson posztol a Kis-kő fölött. Szekeres Tamás már jóval előttem elment. Becsülettel megnyomta a napot, meg is látszott az idején. Eddig én sem vagyok elégedetlen, de még le kell menni egy pofonért a Markazi várhoz. Halványan látszik egy ösvény a gerinc élen, de alapvetően az egyedi jelzésre kell koncentrálni, nem lehet teljes gőzzel repeszteni. A délies lejtőn melegen süt a nap, lekerül a sapka és a sál is, élvezem a fényt. Vár-völgyben és a zöld rom jelzés emelkedőjén meglehetősen köves út vezet.
Maki kólával vár a ponton. Bekapok két MagneB6-ot is, biztos ami biztos, aztán fordulok vissza. Kíváncsi vagyok mennyit esik az átlagom, a hurok kezdetén 8,1 volt. Egészen a völgyből való meredek kikapaszkodásig lehet kocogni, utána jön 2,5km 450m szint. Kb. Vadállókövek, csak egyenletesebb. Jönnek szembe a többiek, már láthatóan erősebb a nyom, mint idefelé.
Visszaérve Bálintékhoz kapok egy újabb müzlit, megy egy jutalom bonbont. Átlagom 7,7-re esett vissza. Füredig viszonylag kis esésű lejtő vezet tölgyeseken át. Fokozatosan emelem a tempót előzgetem a gyalogosokat. Lent pecsételek egy utolsót és nekivágok a nap utolsó emelkedőjének a célig. Nem meredek, csak a terep gané, alaposan felszántották a bakancsok. Megint benézem a jelzést, és a buszmegállón át érkezem a célba 7:18-al.
Jó volt ez a nap! Érdekes, változatos útvonal, jó ellátással. Némi szépséghiba, hogy nincs zuhanyzási lehetőség a célban és az átöltözést is a mosdóban kell megejteni. Ha legközelebb lenne ilyen lehetőség még felárat is fizetnék érte.
Adatok saját mérés szerint:
Táv (eltévedés mentes): 56,97 km
Szint: 2817 m
Linkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése