2014. november 5., szerda

Piros 85 2014.


Piros 85 2014. nagyobb térképen való megjelenítése


Idők: (2014-es idő(táv rövidülése miatt korrigált idő)/2013-as idő)

Reggel köd van, ahogy vártam. Okok, kisebb mint tegnap, de azért elég hűvös. Arra számítok, hogy 10-11 felé a völgyekből is felszáll, és csak alkonyatkor ereszkedik vissza. Kettő között napos enyhe idő várható. Na de mihez öltözzek? Végül egy hosszúujjú aláöltözetet választok, ami jól védi derekamat is. E fölé jön a szélmellény. Alulra pedig háromnegyedes nadrág kompressziós zoknival. 
A rajtba időben kiérek, van lehetőség beszélgetni ismerősökkel. Apropó rajt: szűkös az új hely, de összehasonlíthatatlanul kulturáltabbak a körülmények, mint a Rómaifürdő megállóban. Ja, és nem kell letudni azt az egy kilométeres unalmas szakaszt a HÉV mellett :)

A start koreográfiája a megszokott. Megindul egy 3-4 fős csoport, nyomukban néhány számomra ismeretlen arc. Ők gyaníthatóan tapasztalatlanok, vagy túl heves vérmérsékletűek és gyorsan ki fognak pukkadni. Persze lehetnek őstehetségek is. Némi lemaradással következik a mi csoportunk, JB-vel, Gyurkó Petivel és még néhány ismerőssel. Elkövetek egy amatőr hibát mely meghatározza a nap további részét: nem a pulzusra hallgatok (ami masszívan 10 ütéssel magasabb, mint a terv), hanem próbálom tartani a lépést JB-vel. Tavaly sokáig kerülgettük egymást, feltételezem most is hasonló, vagy jobb állapotban van, mint tavaly. Az meg sem fordul a fejemben, hogy bőven elfutja az elejét, pedig ez történik. Kevélynek fölfelé lassan kifutunk a Ködből, bal lábam alól meg a talpbetét. Naja, tegnap este vettem, most tesztelem. A márka is új. Mikor már félig kijött a cipőből egyszerűen zsebre teszem. 
Jól sikerült a szellemi ráhangolódás. Csak a futással foglalkozok, nem zúgnak fejemben zavaró gondolatok. Kevély csúcsa: (0:41(0:46)/0:47)

JB, Ispi és Gyurkó Peti rettenetes tempóban ereszkednek. Saját határaimat feszegetve sem sikerül tartani őket. Pulzusom lefelé sem esik a frissen kimért aerob határ alá, mégis jó 100 méter hátrányba kerülök Csobánkáig. Síkon és emelkedőn tudok csak közelíteni.
Az aszfalton betolok egy Zugspitről lementett gélt. Most is olyan jól esik, ahogy akkor. Dobok még mellé 1 kekszet, meg a ponton egy kis aszaltat. Utóbbi már fölösleges volt. Még a végén túleszem magam. Visszaveszem az étel mennyiségét, ellenben többet iszom. Nem 10 percenként kortyolok, hanem ahányszor megkívánom. 
Csikóváralja és a Tölgyikrek között félúton, ahol a jelzés levágja a dózerút hajtűkanyarját Peti látványosan lelassít. Kérdezem tőle, nincs-e baj? Nincs, csak visszavesz, mert így a vesztébe rohan. Nálam még nem esett le a tantusz, loholok JB után. 
Aránytalan erőfeszítéssel semmivel sem jobb az időnk Tölgyikreknél (1:35 (1:40)/1:40).

Dömösig gumizok: Lejtőn elmaradok, síkon kapaszkodok. Szőke-forrás völgyében tudatosul bennem, hogy ésszerűtlen a tempóm. Le kell higgadni, akár tudom tartani Balázst, akár nem. 
Normál esetben kezdtem volna szidni magam, hogy már az elején elszúrom, de tényleg jól sikerül a szellemi felkészülés, csak a feladatra koncentrálok, ki kell hozni a napból a maximumot! Megjegyeném a Piros időjárása nagyon kegyes az elfutással szemben, nyárias melegben ez a bénázás már árokba fekvést érne. (Dömös 2:24 (2:29)/2:30)

JB a temető után lassít látványosan. Megbeszéljük, hogy ezt bizony elkapkodtuk. Legalább az időnk lenne lényegesebben jobb mint tavaly, de nem! 
Visszaveszek, és mégis könnyedén joggolok el. Így kellett volna indulástól. Bal talppárnám tompán sajog, vékony neki a cipő betét nélkül.
Dobogókőn lelkes szurkolók várnak, klassz a hangulat (3:23(3:28)/3:28). Kerekes Csabit interjúvolom meg, van-e náluk leukoplast. Akad, így rögzíthető a talpbetét. Mindjárt kényelmesebb! 

Míg én a lánctalpaimmal bajlódtam, Áron elhagy. A lejtőn előzöm vissza, aztán Kopárig kerülgetjük egymást. Ispi is hamarosan látmezőbe kerül. 
Javára legyen mondva cipőmnek, igen könnyű és gyors darab, a tapadása is jó. Vörös-hegyig nem sok érdekes dolog történik. Kellemesen süt a nap, és melegem van. Vékonyabban kellett volna öltözni. Az Iluska-forrás utáni hirtelen emelkedőn megkörnyékezi, lovaglóizmaimat a görcs. Emelem a folyadék, só, és ásványianyag beivitelt, de innen már védekező állásba szorulok. Folyamatosan keresem azt a maximális intenzitást, ami mellett még nem lesz baj.
Kopár előtt betérek a könyvtár olvasótermébe, aztán olyat látok, amilyet középiskolai 18. születésnapok ünneplése óta sem. Ispi az orrom előtt rókázik sugárban olyat, hogy beletántorodik. Ehhez képest itt még nem lassul be jelentősen, Hosszú-árokig kerülgetjük egymást.
Tevékenykedés közben végleg megelőz Áron, aztán a ponton Csika is (Kopárcsárda 5:00(5:05)/5:00). 

Próbálnám követni őket. Emelkedőkön még csak-csak helytállok, de síkon és lejtőn könnyedén lehagynak. Mosolygok magamon: klasszikus eset Piroson. Túl erős kezdés után a könnyű szakaszon szórom el a drága időt. 
Egész sűrű a mezőny! Villa Negra után beérem Urbán Zsoltot. Zenével nyomja, mint T100-on. Kissé kótyagos a fejem, előjegyzek egy kávét Nagykovácsira.
Nagy-Szénásra fel érezhetően akadályoz a görcs, de elkerülöm a beállást. Érzésre gyorsabb vagyok, mint tavaly, inkább a lefeléken vesztek. (Nagykovácsi 6:13(6:18)/6:12)

A plébánián Pygmeáékat lelejmolom egy kávéra. Kínálnak szalonnával is, de az kiütne mondom, miközben aszalt pomelót eszek ostyával és savanyú uborkával :)
A koffein dózis időben érkezett, helyreállítja elboruló tudatom. Emelkedőkön még sikerül aerob határ fölé menni, síkon már inkább csak határig, lejtőkről meg ne is beszéljünk. Mozgásom viszont nem esett szét!
Kopár utáni tavalyi időimre nem emlékszem, de a nap állásából ítélve negyed órás hátrányt saccolok be. Karcosan, de le lehet érni lámpa nélkül Budaörsre. Hárs-hegy oldalában találkozok Olival, beáll mellém egy gyors interjú erejéig. 
János-hegy környékét már jól ismerem, gyakran futok erre. Érzem, hogy hiába feszítem magam a határon, ez bizony lassabb, mint edzéseken szokott lenni. Nem kedvetlenedek el (Erzsébet-kilátó 7:32(7:37)/7:33).

Makkosmárián ér az alkonyat, meg egy szabadtéri áhitat (7:56(8:01)/7:56).
Bedobom tartalékaim az utolsó hegyre. simán elnavigálok a városba vezető vájúig. A szürkületben belefutok a leereszkedő tejfölbe. A bányában már nem volna baj a lámpa, de kár lenne ennyiért előszedni. Ránézek az órámra és megállapítom, hogy nagyjából a tavalyi időt hozom. Végül 8:34-el (8:39) érek célba. Szorosan mögöttem Zsoltival és Petivel.




Van az úgy, hogy egy futás eredményességét a puszta időeredmény nem fejezi ki. Rontottam tavalyi eredményemen, mégsem volt ez kudarc. Olyan tapasztalatokkal gazdagodtam, melyek feladatot és célt adnak az alapozásnak:
  • A hegyi edzések kezdik éreztetni hatásukat, ezt végig kell vinni és fizikálisan nem lesz gond, ahogy a tereprutin is nőni fog.
  • A helyes szellemi felkészülés nem csak a nehéz időszakok átvészelésében segít. Nélküle romlik a koncentráció, idővel széthullik a mozgás, nő az esés kockázata.
  • Az idei év legfontosabb tanulsága és az előttem álló legfontosabb feladat az önfegyelem gyakorlása. A T100 kudarca és a mostani rontás is a pulzus be nem tartásából következett.     

Mért adatok:
Táv: 83,48 km 
Szint: 2874m D+

Linkek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése