2015. február 18., szerda

Kiss Péter Emléktúra a Mátrában 57 2015.




A vonat idén is megállt Hort-Csánynál, a megálló táblát idén is fa takarja, és idén is lett volna tévedésből leszálló, ha a forgalmi szolgálattevő vissza nem zavarja. Nem én voltam az…
Szállásunk idén tágas és még buli sincs. Csak az alvásom darabos kissé. Reggel Allaga Tamással megyünk a rajtba. Este megbeszéltük, hogy együtt futunk. Ha bírom. Idén is szép napsütéses idő vár ránk, a terep viszont közel sem lesz ilyen barátságos. Múlt héten még igazi tél volt a hegyen, a mostani melegben viszont változatos terepviszonyokra készülhetünk. Ezen felbuzdulva botokat is hoztam. Milyen erőbedobással fussak? Este bálba vagyok hivatalos és időben oda kell érnem, viszont táncképes állapotban kell maradnom. 8 órás teljesítést tűzök ki célul. Fél nyolc után indulunk, több erős futó nyomában.
Füredig kényelmesen be lehet melegedni a könnyű lejtőn. A jelzések jók, sár nincs. A Kékesre vezető kék háromszög is jó, helyenként le van fagyva, de könnyen járható. Egyenletesen emelkedő az ösvény, a kisebb hullámokon, botokkal rásegítve lendületet sem vesztek. 5 perccel előbb érünk a síházhoz, mint tavaly. Szükség lesz erre az előnyre, innen jön a neheze.
Lazára veszem a figurát, eszek kis kenyeret, meg kihasználom a meleg teát.
Tamás nagyon gyors lefelé a jeges ösvényen. Pár pillanatig vacillálok, hogy nem veszélyes-e stabilizálásra használni a botokat, de aztán bevállalom. Jól jön az éles kanyarokban, vagy a kásás hóban kiforduló lépéseknél, de legnagyobb hasznát a Kis-Saskői terelésnél veszem. A decemberi jégtörés miatt ezen a szakaszon még fák hevernek az úton, így a kereszt után maradunk a gerincen és csak a Markazi-kapu előtt térünk vissza. Ez az egyik legszebb szakasz, sziklataréjokkal, keskeny gerinccel. jó kilátással, helyenként nagy hóval. Persze lassú is. 
A zöldön már újra száguldunk, egészen a vízesésig. Ott aztán tükrösre le van fagyva minden. Sokat segít a kifeszített kötél, de a vízesés alatti átkelés előtt megcsúszok és az egyik botom beakadva két szikla közé ripityára törik. Bakker... 2 perce fejtettem ki, hogy milyen dinamikusan lehet haladni vele. Összeszedem a maradványokat és kirakom a zsákra, mint antennát. Beérjük JB-t, majd a Speró, Zserzseli Robi trojkát, és pár kilométerig kerülgetjük egymást.
A csevicénél megint kényelmesen frissítek keksszel és teával aztán jöhet egy nem túl meredek, de hosszú és őrlő emelkedő. Iparkodok megmaradt botommal, váltogatva karjaimat, de kérdés hogy győzőm erővel ezt a hendikepet. Egy ízben kissé félremegyünk egy dózeren, de hamar feltűnik az emelkedő és a nyomok hiánya. Olit Rózsaszállásnál érjük be, ép bőszen telefonál. Az erdészház melletti völgyben szinte minden bükk elfeküdt, szerencsére nem erre vezet utunk. Rövidesen Gabi halálához érünk, ahonnan kissé kisimul a táj, de lassít a hó. A kilátás azért nem lehet panaszunk. Gyuriék pontján még hűvös van, de meleg a fogadtatás. Jót húzok a kekszből és elropogtatok mellé némi teát.
Sombokor hóban talán jobb, mint száraz görgeteges állapotban. Vörösmarty-háznál átóvatoskodunk a tükör jégen, és nagy lendülettel megindulunk a zöld kereszten, majd gyorsan vissza is veszünk néhány sunyi jégfolt hatására. A völgyben már nincs gond, Tincát és még egy futó srácot begyűjtve döngetünk Lajosházára. A kis híd keresztbe vetett keskeny gerendáját idén is kihagyom, inkább a kövek a patakban. Elsők vagyunk a bőséges ellátású ponton. Eddig még nem kerül elő semmi a táskámból.
Nekibuzdulunk a sárga négyzetnek. Szerencsére nincs úgy lefagyva, mint múlt szombaton. Tincát felrázta érkezésünk, velünk tart. Felfelé egyre havasabb a táj, de nem fázunk a meleg napsütésben. Jávor Zoli olyannyira nem, hogy egy szál pólóban pecsétel a Bükkfa-kútnál.
Veronika-rétnél kezdem érezni, hogy fáraszt az egy bottal való kepesztés, Tamás elhúz a pontig, majd Sombokor után a síházig is. Kis-kő felé nem erőltetem, a felzárkózást, a pontig 3 perc hátrányt halmozunk fel. Bálintnak névnapja alkalmából átadok egy tábla csokit, mely igazi értékét az adja, hogy idáig cipeltem. Jön a túra sportszakmai része. Lefelé még a Vár-völgy előtt látom, hogy Tamás nincs is olyan messze, a pataknál be is érjük (épp tájékozódott). Egy technikai szünet nyomán kissé lemaradok, de a várig se kedvem, se erőm felkapaszkodni rájuk. Makinál kólázunk, aztán fordulunk is vissza. Hamarosan találkozunk a mezőny jelentős részével, Az emelkedő kezdetétől Tamás fokozatosan elhúz, mi Tincával fenntartható tempóra beállva morzsoljuk az emelkedőt. Hiányzott a bot na.
Kis-kőtől Füredig hosszabbnak érződik a táv, de ennek oka a nehezebb terepviszony lehet. A hóból fokozatosan váltunk át sárba. Tavalyi évből kiindulva sárra számítok az utolsó szakaszon is, és meg is kapjuk bőségesen. Mostanra elfáradtam, egykedvűen daráljuk le a maradék két kilométert, végül a 7:36-al lépünk be a célba. 7 perccel Tamás, 20 perccel a tavalyi idő mögött, igaz sokkal cudarabb terepen. Összességében nem lehetek elégedetlen és megmaradt a táncképesség is.


Adatok saját mérés szerint:
Táv (eltévedés mentes): 58,61 km
Szint: 2860 m

Linkek: