(2015-ös idő/2014-es idő)
Azt már előre sejtem, hogy ma nem lesz veszélyben a tavalyi rekordom. A táv eleve hosszabb, mert a jégtörés után a Nagy-Mánára vezető piros sáv még le van zárva és így a zöld kereszten kell felcaplatni a Magas-Börzsönybe, a körülményekről meg jobb nem is beszélni. Pénteken Bell Sanyi felrakott pár képet a havas Drégely várról, meg a sárban fuldokló Királyházi dózerútról. Hát nem volt valami biztató…
Hajnalban Tincával együtt utazunk ki Drégelypalánkra. Elég szerencsétlen a részben vonatpólós kijutás. Nem is értem, hogy miért kell egy órát állni Diósjenőn a csatlakozásra várva. Vácon megkapjuk a választ: van egy órával későbbi pótló is, csak azt az Elvira nem köhögte ki. Elfogadható állapotok vannak a diósjenői váróteremben, de a pad helyett az otthoni ágyban jobban esett volna a szunyókálás.
9-kor kászálódunk le a rajtba néhány túratárssal. Üdvözöljük Osziékat, beöltözünk jelmezbe, és szokás szerint 9:30-kor megkezdjük a kirándulást. Bár Sanyi képeinek hatására eleinte ¾-es nadrágban gondolkodtam, végül mégis rövidet veszek, meg egy vékony hosszú felsőt, de ennek is fel van tűrve az ujja.
Tinca már Schaffer-kút előtt szól, hogy ez neki túl gyors kezdés, hamarosan le is marad. Talán nekem is kissé magasabb a pulzus, mint kellene, de botokkal haladva ezt még nem érzem, túl könnyen haladok. Az időm nem ezt tükrözi, a várba 28 perccel érek szemben a tavalyi 24-el. Persze a terep sem kényeztetett halálra.
Pénzásásig jelentékeny a sár, viszont a botokkal lendületvesztés nélkül jutok át a kisebb emelkedőkön és nagyobb tócsákon. Kiérve az elágazásba feljavul a terep minősége. Az emelkedőn visszanézek, de Tincát nem látom.
Csánki-kertnél már nyolc perc a deficitem. Jön a nap első terelése, áradás miatt a sárga sáv helyett a kék négyzeten kell maradni. Széles egyenletesen lejtő dózerúton kanyargok Királyháza felé, elég jó tempóban. Hamarosan feltűnik a völgyben a Kemence-patak. Már messziről látszik, megárad piszkoskék színe.
Bár a ponton csak bubis víz van, azért hörpölök belőle, mert szomjas vagyok. A csokit viszont elrakom ínségesebb időkre. (1:28;15,2km/1:18;13,6km)
Nekilátok a zöld keresztnek, 2007 óta nem jártam rajta A dózerút egészen tragikus állapotban van, kész megváltás letérni róla. Áthágok egy dombon, az aljában kicsit bűvészkedek a kidőlt fák között, aztán tényleg elindulok fölfelé a Magosfának. Illetve először megvezet egy szekérút, de a túratársak visszakiáltanak. Az ösvény nem valami kijárt, de a jelzések rendben vannak, kissé lassabb, mint a Nagy-Mána. 6-700 méter tájékán elérjük a hóhatárt, feljebb már 4-5 centi összefüggő hótakaró van. Innen szép igazán a kilátás is nyugati és északi irányban. Egy nagy irtás szélén csatlakozok a zöld sávba és egy utolsó meredekebb rész után elérem Magosfát (2:19;21,0 km)/1:59;18,0 km) A pontőröknek kikerekedik a szeme, hogy rövidben vagyok, de nincs igazán hideg, meg max. fél órát töltök a Magas-Börzsönyben, nem ehhez kell öltözni.
A hóban már egy kényelmes egynyomos ösvény van kitaposva, a szél által összefútt kisebb buckák így nem zavarnak, csak a botokkal kell megfogni néhány csúszást. Még Csóványos előtt egy blöki próbál megrendszabályozni: elhagyva gazdáját mögém szegődik, és egy sebesség felett morcosan rám vakkantgat. El akarom engedni, de nem megy. Egy ízben vagy a lábával, vagy a szájával hátulról ráfog a combomra. Szerencsére hamarosan lekopik.
A Csóványosról és az Égés-tetőről botok nélkül kifejezetten kellemetlen lenne az ereszkedés. Nagy-Hideg-hegyet úgy fél óra hátránnyal érem el (2:50/2:22).
Pecsételek, felhörpintem a tea szolgáltatást, és megtöltöm a zsákot. Kilépve átmeneti hószállingózás fogad. Inóci vágás állapota nem egy álom, de jobban lehet haladni a vártnál. Jó lóra tettem a rövid nadrággal, még akár a pólót is bevállalhattam volna.
A ponton megint bubis víz van, de ebből is iszok, mert kívánom (3:23/2:50). A kálvária felé érzem, hogy nem volt ez olyan jó ötlet, bár lehet tegnap ettem túl sok zöldséget, árnyalatnyit lassítok. Kóspallagra megint elég csúszós út visz, de ez a mai napon már jó minősül. Csak az aszfalton tűnik fel mennyi trutyit gyűjtött össze a cipő. Boldogan repül a sár mindenfele. Hanta-patak völgyében beérem Moiwát. Megjegyzem neki, hogy tavaly sokkal később találkoztunk. Azt mondja most nem fut.
Az első patak-keresztezésnél még egy rossz szék is be van dobva hogy könnyítse az átkelés. Egyébként minden vízfolyás megáradt, a szokásos kövek szinte mindegyike víz alatt van.
Puszta-torony lejtője igazán gané, szerencsére rövid (4:03/3:35). Mellém szegődik egy utolért futó, Szentgál-földéig -a susnyás rész végéig- tartja a tempót. Innen már sokat javul a talaj minősége. Már kissé fáradt vagyok ezt kihasználni, azért megpróbálom feltolni az intenzitást. Osziékat még épp Törökmezőn érem (4:30/4:00).
Kicsit vacakolok, hogy töltsek-e vizet, de aztán kockáztatok és megyek tovább. Idén nem nézem be a Csernák-kút után a kék sáv új nyomvonalát, megyek a szekérúton, ahogy kell. Befogok 1-2 túratársat Hegyes-tetőig, aztán egész könnyen kapaszkodok fel a csúcsra. (5:14/4:36)
A sárga sáv kiágazásáig nem Találkozom Tincával. Valami biztos nem oké nála, ilyen távon nem szokott ennyit kapni tőlem. Lefelé már nincs motiváció szép kényelmesen kocogok be a Zebegényi kálváriára (5:36;51,12 km/4:55;47,92 km).
Adatok saját mérés szerint:
Táv (eltévedés mentes): 51,12 km
Szint: 1805 m
Linkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése