2015. június 10., szerda

Mátra 115 2015.

(2015-ös idő/2014-es idő)

Kicsit aggódom.
Év eleji terveimben a Mátra, mint kiemelt túra szerepelt. Most viszont nem érzem magam különösebben felkészültnek. Múlt heti Kinizsin -melyet főpróbának szántam- voltak problémák. Vajon megfelelő következtetéseket vontam le belőle? A héten egy korábban nem tervezett nyaraláson voltunk Spanyolországban. A meleg jól jött szoktatásnak, de csak kétszer futottam egy óra átmozgatót. Nem lustult el a testem? Vagy pont így kellene mindig?
Cikáznak fejemben a gondolatok. Holnapra ki kell tisztítani, különben oda a koncentráció. Egy jó tányér túrós tészta és egy búzasör után mély álomba merülök sátramban.

Reggel pihenten és összeszedetten ébredek. Már 50 perccel a rajt előtt készen állok.
Itt van Marius a tavalyi győztes, Kovács Zsolti is, aki 3 éve annyira jól ment, de a Tót-hegyesénél végzetesen eltévedt. Sérülése ellenére indul Tinca is, viszont nincs Speró. Nagyon hiányoztál öreg harcos! A szertartás része volt, ahogy kocogunk ki a faluból és latolgatjuk az esélyeket. Most kicsit üres volt az út, pedig sokan voltunk rajta!
Barta Lacival az élen üget kis csoportunk. Nem is nagyon koncentrálok a jelzésekre, hisz kezében a GPS. Csak az útra és a környezetemben lévő emberekre figyelek. Kik lehetnek azok akik túlhajtják az elejét és kik a sötét lovak? Ehh figyeljünk csak a pulzusra. Na meg a jelzésekre, mert közben benéztük a sárga + kiágazását. 7 perce bánta a teljes élmezőnynek. Ez kicsit felizgat és egy darabig erősebben megyek a tanácsosnál. Szerencsére még hűvös van az erdő alján, és nem látom később kárát. Jagusig lehiggadok és beállok a tempómra.

Oroszlánvárnál az élre törünk. Lefelé könnyedén megelőz Marius, illetve Zsolt és Andrei is módfelett gyors. Marius szép lassan távolodik, de Zsoltékat könnyen tartom fölfelé. Ennyi erőbedobás kell óra szerint is. Kissé lassít a Sas-kő oldalában megtépázott ösvény, de így is a tavalyi idővel érünk a Kékesre (ha leveszem az eltévedés idejét). Már mos kell izó a szatyorba és ennél csak melegebb lesz. Szép kilátások. Eszem az évek során bevált dolgokat és megyek tovább Zsolték társaságában. (2:02/2:09)

Sombokornál eszméletlen gyorsan zúznak a srácok. Hallom, ahogy meg-megcsúszik cipőjük. Kicsit talán sokat kockáztatnak, én inkább öregurasan letipegek botjaimmal, aztán a békésebb részen felfutok.
Mátra-nyeregben meglátjuk Marius hátát egész közel. Hát már nem árkon-bokron túl jár? Ő is észrevesz minket és kissé rákapcsol. Zsolti elakad egy alattomos gyökérben és egy jókorát esik. Szerencsére különösebb baja nem esik.

Sasvár: (2:57/2:46). A pont feljebb kötözött. Kicsit bizonytalanul megyünk fölfelé, már attól félünk, hogy az épületben van és vissza kell futni, mikor feltűnik a láthatáron. Marius alig 2-3 perccel van előttünk, de nem erőltetem a felzárkózást. Ha a Lipótoknál is úgy megy fölfelé, mint a Kékesen, akkor csak kivégezem magam.
Tartok ettől a kitett, kopár meredélytől. Nem is értem, miért nem fürödtem meg a kút alatt.  Zsoltéktól szép egyenletesen elszakadok és bár elég meleg van a hegyoldalban, de nem cibál meg, sőt, a rudolftanyai elágazóban ismét meglátom Mariust egy percen belül. Be nem érem, mert hív a könyvtár olvasóterme, így Galyatetőig (3:50/3:33) visszaáll a korábbi rend.

Kicsit túlfutok a ponton, nem veszem észre, hogy nem a büfénél, hanem az építési területen ütöttek tanyát. Eszem a szokásosat, és töltök izót, mert már megint üres a zsák. Irány Almás. Olvastam a hírlevelet, nem rémülök meg a piros háromszöggé festett sávtól, rutinosan motorozok a pontig (4:11/3:55).

Nini, itt van Marius. Szerintem be fogom érni, kicsit fáradt a tekintete, de meglátjuk. A kutat megint kihagyom, még elégséges a hűtés. Talán a fejemet bedughattam volna azért, de már mindegy.
Galyavár könnyedén megy a botokkal és SzLA közismerten titkos pontján beérem Mariust. Megkérdezem minden rendben-e, ő mondja, hogy igen és jön velem. Most már érezhetően meleg van. Galyatetőnél (4:51/4:33) meggyalázva a finom húslevest jeget és vizet rakok bele. Bocs Pygmea tudom gyökérség! :)

Hagyva időt az ülepedésre kényelmesen kocogok a kék sávból lett kereszten. Marius mögöttem jön. Valami nem oké nála, vagy bízik a tájékozódási képességemben? Eseménytelen az ereszkedés leszámítva, hogy fülledt a levegő. Még a Hatökör Uránál is, pedig az majdnem a völgy alja. Gyanús, hogy Marius túlhúzta az elejét, mert mikor kiállok dehidratálni, megvár, nem fut el. Nem bánnám, ha együtt tudnánk menni, kevés szó esik, de jól elvagyunk.
Az emelkedő botokkal megint könnyű, Vinattiék pedig hideg fürdővízzel várnak Mátraházán (5:47/5:29)

Valami csodálatos érzés, ahogy leöntenek vízzel. A fák árnyékban futvva így hűs van és milyen sokáig vizes a pamut póló! Még talán nem volt olyan év, hogy a legkisebb tévesztés nélkül érjek le Lajosházára (6:13/5:54), most ez is megtörtént.

Sasvár és Almás után újra van dinnye, nem szabad kihagyni. Kicsit bővebben eszek, tavaly a Bagolyirtási műútnál már eléheztem. Ismét hív a könyvtár, szólók Mariusnak, hogy odébb találkozunk. Épp időben érkezik. Felfelé megbeszéljük, hogy innentől estig vissza vesszük az intenzitást, kell a fenének a baj. A disznóskertnél néhány röfi mutatkozik csak a melegben, inkább a szagukat érezni. Meleg még a szél is. Idén is meggyötör kissé az emelkedő.

Szentistvánon (7:19/6:55) jöhet a leves. Már kissé unom a izó ízét, de muszáj, ha életben akarok maradni. a pirítósaim helyett kenyérbelet eszek, talán előbbi jobban felszívná a vizet gyomromból. Fürdünk a csapnál aztán óvatosan gurulunk a Narád völgyébe. Vigyázni kell sok folyadékot vittem imént a gyomorba, ha elsietem ásítok egy nagyot mint tavaly Zugspitzen. Pulzusom aerob alján van, mutatva, a hőség mértékét. Nem is erőlködöm azzal, hogy feltornásszam, most a túlélés a cél. A zöld sávon átbukunk a Mátrabércen és az északi oldal hűvösében ereszkedünk alá. Ez most jól esik. A csalános részen egy egy sziszegésből tudom, hogy Marius mennyire van mögöttem.

Szorospatak (8:11/7:46) egy kád vízzel fogad. Ennél szebb képet most el sem tudok képzelni. Kétszer is fürdök. A kávé is jókor jön. Csak üresen iszom, tavaly óta megszerettem ilyennek. Okosan tempózunk fölfelé. Hogy emésztésem fenntartsam, bedobok egy darabka gyömbért. Ha Ágasváron lesz citrom, azt is küldök mellé. A tavalyi jégtörés eredménye itt is megmutatkozik egy szakaszon, de jól járható az út. A fiatalos nem olyan fülledt, mint a legutóbbi 2011-es hőségben, de susnyásnak elég susnyás.

Ágasváron (8:55/8:34) idén is van limonádé! Meg bodza is! Letartóztatok néhány citromot, aztán irány a csúcs, ami nincs is messze. Tényleg hasznosak ezek a botok.
Visszatérünk, mosakszunk, de még mindig nem jön senki. Ezek szerint legalább negyed óra előnyünk van. Lefelé már nem nagyon üzemel a gyomor, ez kicsi aggodalommal tölt el. Remélem még időben érkezett a citrom. Fallóskúti emelkedőn Marius kissé erősebb, ki is áll az élre.

A pontnál (9:42/9:09) ismét fürdünk, és érzem, hogy a citrom/gyömbér mégiscsak megtette hatását, mert újra hív a könyvtár. Megint rendben vagyok és átveszem a kezdeményezést. A Keresztes előtti szakaszon sár gyakorlatilag nincs, csak a száraz csapákkal kell birkózni. A faluban újra fürdünk, kitett szakasz jön a Hidegkúti nyeregig. Egyenletesen haladunk, ha nem is vagyunk gyorsak. Melegben nekem már ez is eredmény.

Hidegkútra (10:30/9:45) már előjegyeztem az újabb kávé-leves adagom. Elrakom a lámpám, a pirítósaim, meg a mellényem. Hogy utóbbit minek, azt magam sem tudom. Eltart pár percig, míg belapátolom a gulyást, Marius már menne, de nekem szükségem van a sós lére. Megint lassan indítok a folyadékkal gyomorban, mert tudom, hogy meghálálja a kíméletet. Az irtáson idén sokkal kevesebb a kullancs. Elbattyogunk a Zám-patakig, aztán neki a Múzslának. Csak a vége meredek, de most meghalok kicsit. Azt hiszem kevés volt a szénhidrát.

Csippantanak a lelkes pontőrök (11:55/11:01). Már majdnem egy óra tavalyhoz a hátrány. Fél banánt tuszkolok le, több most nem megy. Talán egyet vihetnék magammal, mert a gélek már nem fognak csúszni menet közben, de nem rongálom meg a banánfa kompozíciót. Lefele szokásosnál susnyásabb az út, de inkább zavar a motorosok által megkapart ösvény. Laciékhoz kicsit még gyűrötten érkezem (12:38/11:38).

Innen átadom a kezdeményezést, ő jobb állapotban érte meg az alkonyatot. Tartom magam, de fokozatosan csúszok vissza. Még dolgozni kell egy darabig azon, hogy 100 km felett is tudatosan frissítsek, most ez nem volt tökéletes.
Marius kegyetlen tempóban tud felfelé gyalogolni, mintha Sápi Endrét látnám magam előtt, csak a némasági fogadalmat tett kiadásban :) Idő közben már megbeszéltük, hogy 2012-ben találkoztunk a Csukás ultrán, és ahogy így galoppozik fölfelé a szekérúton, bevillanik a kép: Kapaszkodunk fölfelé a Tabla Buti-ra. Én aerob határon gyalogolok, ő meg könnyedén megy el mellettem öles léptekkel. Azt gondoltam a vesztébe rohan, végül 3. lett.
A Galagonyás-bérctől rengeteg szarvassal és őzzel találkozunk. János-vára kicsit nyögvenyelős, de utána könnyen kocogunk Puskaporos-forrásig. Rájövök, hol vétettem el a jelet tavaly, egy darabig ezt nem felejtem el. A forrásnál érzem, hogy kevés a szénhidrát, de nem kívánom a gélt. Kis sütivel próbálkozom. Mészpest szárazon rosszabb, mint vizesen, de legalább rövid. Havasra épp alkonyatra érünk (14:10/13:01).

Ha így folytatom össze fog szűkülni a gyomrom, és azért lesz hányingerem. Enni kellett volna gyömbért, de ez csak a felszínen motoszkál, nem jut cselekvésig a dolog. Ellenben ismét hív a könyvtár és ezzel teljesen rendeződik az emésztésem.
Fajzatig kísér minket a patai dizsi hangzavara (14:37/13:25).

Kellemetlen belegondolni, hogy egy tekintélyes hurok után ide fogunk visszaérni. Némileg nyomaszt a végjáték. A dinnye megint jól jön, de kávét nem merem vállalni, hátha bajt csinál. Az izó ízét úgy unom, hogy inkább vizet töltök, kockáztatva ezzel az eléhezést. Fogy a tudatosság..
Kávára csak a sík részeken futunk bele, mégis a tavalyihoz hasonló sebességünk (15:08/13:56)

Tót-hegyes felé egy jókora új irtás kerekedett a hegyoldalba. Az út száraz, gyorsan lehet haladni, és a tájékozódás is könnyű. Szerencsére ilyen téren még rendben vagyok.

Tót-hegyesen (15:47/14:34) az emblematikus palacsinta láttán kissé felkavarodik a gyomrom. Ne haragudjatok, olyan kedvesek vagytok, hogy csak mi miattunk áldoztok erre időt, én meg nem eszek belőle egy falatot sem!
Lefelé nem látunk lámpát, tehát nagyobb az előnyünk, mint tavaly.
Begyűjtünk egy rövidtávost és Pata határáig együtt megyünk. Most átveszem a vezetést, lejtőn még tudok menni, a járást is jobban ismerem, de Világos-hegyre megint szenvedek (16:14/14:57).
Tinca úgy 20 perccel van mögöttünk.
Innen már csak 100 méter szint, de nyomaszt, hogy a szokásosnál több van hátra, figyelős terepen. Már csak gurulni szeretnék könnyeden. Tavaly azt hittem gázos az út, de tévedtem. Szárazon sokkal alattomosabb.
Szépen ki van jelezve az elágazás, vaknak kell lenni, hogy Tarján felé forduljunk. Marius GPS-e csippant minden kilométernél, ő pedig mondja mennyi van hátra. Alig várok minden ilyen alkalmat. András által ígért két árok után érünk a fajzati útra. Még kb. egy ötös, de a falu csak nem akar közeledni. Fel egy rövid meredélyen a hegyoldalba, átvágunk egy susnyás mezőn, széles szekérút kezdődik a szőlők között, de a falu még mindig messze. Marius emeli a tempót. Elhagyunk egy csoport rövidtávost, köztük a párját. Mikor épp elérnénk a falu határát, hirtelen jobbra fordulunk. Nem lep meg, figyelmeztettek a várhegyre. Marius annyira érzi a cél szagát, hogy emelkedőn is fut. Én a megváltó halálban reménykedem. Végre elindulunk lefelé. cikázunk a pincék között, majd neki a templom apró dombjának. Nekem bele kell gyalogolni, különben K.O. Marius szól, hogy 200m a cél. Összeszedem magam, és együtt kocogunk be (17:36/15:45). Hála az égnek...

...Kifacsarva ülök a hátamon egy szemeteszsákkal és egy pléddel. 2,5 órába telik megenni 3 szelet dinnyét, egy tányér levest, és meginni egy sört, de boldog vagyok. Végig a határon motoroztam, de kitartottam a hőségben. Tanulság azért bőven akad, jó lesz megtanulni a leckét Kazinczyiig.



Linkek:
Mátra115 honlap útvonallal, eredményekkel, képekkel